SUPERBIO® HOLDING

Új előírás számlázásnál

Talán a mindennapok számára az elvont fogalmazás miatt tűnik első pillantásra nem lényegesnek az az új előírás-együttes, amelyet az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénybe (Áfa tv.) „a számlakibocsátásra irányadó szabályok” cím alatt, 158/A. §-ként iktattak be.

Pedig igenis az, különösen azok számára, akik olyan ügyletek aktív vagy passzív szereplői, amelyek valamiféle külföldi elemet hordoznak magukban.

A következőkben ezzel a szabályrendszerrel foglalkozunk, megvilágítva annak értelmét, lényegét és alkalmazásának következményeit.

Az Áfa tv. eme módosítása nem autonóm döntés eredménye, hanem európai uniós szintű elhatározás következménye. Nem másról, mint a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvet módosító 2010/45/EU tanácsi irányelvben foglaltak aprópénzre váltásáról van szó, ami egyben azt is jelenti, hogy a másik 26 EU-tagállamnak szintén ezt az utat kellett bejárnia. Az Áfa tv. 158/A. §-ának értelme az, hogy határon átívelő ügyleteknél – kivált az európai uniós térségben – egyértelműen és világosan meghatározza, az adóztatandó ügylet számlázására mely (tag)állam rendelkezései az irányadók, annak elkerülésére, hogy ne legyen se párhuzamos szabályozás, se pedig a szabályozás hiánya ne legyen.

Ez kísértetiesen hasonlít a teljesítés helyére vonatkozó szabályozás értelmére, s a hasonlat nem véletlen, mivel fő szabály szerint épp annak az államnak a rendelkezéseit kell alkalmazni a számla kibocsátásakor, ahol az adóztatandó ügylet (termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás) teljesül (Áfa tv. 158/A. § (1) bekezdés). Ha tehát az ügylet belföldön teljesül, akkor az Áfa tv. rendelkezéseit kell alkalmazni, különben pedig más állam jogszabályát. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, mert a fő szabály mellett léteznek speciális szabályok, ezen túl a fő szabály keretei között is vannak még megválaszolandó kérdések. Először kezdjük az utóbbiakkal.

Az tiszta sor, ha az ügyletben érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett áfa-alany, nekik – ha tetszik – hivatalból tudniuk kell, hogy mik a számlakibocsátásra rendelt hatályos magyar előírások.
A kép akkor kezd bonyolultabbá válni, ha a fordított adózás rezsimjében az áfa megfizetésére a számla címzettje (azaz a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője) kötelezett, és önszámlázóként nem maga állítja ki a számlát.
Ez az eset is kétfelé ágazik, attól függően, hogy a számla kibocsátója (azaz a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója) az Európai Unió (EU) valamely más tagállamában, avagy harmadik államban (azaz az EU-n kívüli térségben) telepedett le gazdasági céllal.
Az elsőként említett esetben elvárható, hogy az érintett tudja, az általa kibocsátott számlában szerepelnie kell – egyebek mellett – az idén január 1-jétől szintén megkövetelt „Fordított adózás” kifejezés megfelelő nyelvi változatának (az EU munkanyelveinek – angol, francia és német – abc-sorrendjében haladva ezek a következők: „Reverse charge”, „Autoliquidation” és „Steuerschuldnerschaft des Leistungsempfängers”).
A másodikként említett esetben viszont ilyen elvárás nem támasztható, hiszen az EU joghatósága ezekre az adóalanyokra nyilvánvalóan nem terjed ki. Szerencsére az utóbb említett esetben, valamint akkor, ha a szolgáltatás nyújtója bármely más külföldi államban letelepedett fél, az áfa-elszámolás nem vet fel különösebb problémákat, hiszen ilyenkor az áfa-levonási jog gyakorlásának nem tárgyi feltétele a számla személyes rendelkezésre állása, elégséges az is, ha a jogosultnak a fizetendő áfa megállapításakor olyan számlának tűnő, de szoros értelemben annak nem minősülő okirat vagy rendeltetése szerint más okirat (például: szerződés, teljesítés-igazolás) áll személyes rendelkezésére, amely a fizetendő áfa összegszerű megállapítására alkalmas (Áfa tv. 127. § (1) bekezdés bb) alpontja).
Ahogy azt a korábbiakban jeleztük, a fő szabály alól léteznek kivételek is, melyekre a következőkben részletezett különös szabályok vonatkoznak.

Közös jellemzőjük, hogy egyfelől azokra az ügyletekre vonatkoznak, amelyeknél a teljesítés helye – az Áfa tv. rendelkezései szerint – külföld, legyen az az EU valamely más tagállama vagy harmadik állam, másfelől az ügyletet az érintett (azaz a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója) belföldön nyilvántartott áfa-alanyi minőségében teljesíti úgy, hogy a teljesítés helye szerinti az államban nincs, csupán belföldön van a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedettsége (Áfa tv. 254. §).
Milyen esetek tartoznak ide? – merül fel joggal a kérdés. Részint tipikusan a külföldi vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások (a szakmai szlengben ezek az úgynevezett B2B ügyletek), részint pedig azok a termék helyét és fizikai mozgását tekintve Magyarországot nem érintő, például láncügyletnek számító sokszereplős termékértékesítések, amelybe közbenső láncszemként magyar illetőségű vállalkozás ékelődik be.

A különös szabály abban írja felül a fő szabályt, hogy bár az ügylet teljesítési helye külföld, s így annak magyar szempontból nincs adófizetési konzekvenciája, mégis a számlázásra az Áfa tv.-t kell alkalmazni. Ez minden további feltétel nélkül így van akkor, ha az ügylet teljesítési helye harmadik államban van (Áfa tv. 158/A. § (2) bekezdés b) pont).
Ugyanez a helyzet akkor is, ha az ügylet teljesítési helye az EU más tagállamában van, de ekkor járulékos előfeltételként kell teljesülnie még annak, hogy a forgalmi adó megfizetésére – az ott hatályos fordított adózásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján – a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője legyen kötelezett (Áfa tv. 158/A. § (2) bekezdés a) pont).
Természetesen a számlának ilyenkor tartalmaznia kell a „Fordított adózás”-t vagy az ezzel adekvát más nyelvi kifejezést is.
A kivétel kivételét jelenti, vagyis a korábban ismertetett fő szabály érvényesülését vonja maga után, ha az utoljára említett esetben nem az ügylet teljesítője állítja ki ténylegesen a számlát (Áfa tv. 158/A. § (3) bekezdés). Ekkor viszont mind a már felemlített „Fordított adózás”-nak, mind az „Önszámlázás”-nak (angol, francia és német nyelven: „Self-billing”, „Autofacturation” és „Gutschrift”) szerepelnie kell a számlán.

Zárásként fontos megjegyezni még azt, hogy az előzőekben részletezett, kvázi államok közötti hatásköri szabályok szigorúan a számlakibocsátásra, a kibocsátott számla adattartalmára vonatkoznak, ezért például a számla megőrzésére nem, amelyet egyébiránt az Áfa tv. maga is kifejezetten leszögez (158/A. § (4) bekezdés).